Bakancsosok a Fóti-Somlyón
November 12-én ismét feltöltekeztünk napfénnyel, jó levegővel, hogy a következő néhány hétben legyen energiánk a tanuláshoz, munkához. Az őszi erdő a gyönyörű színeivel, a Fótot övező dombos- lankás táj, a madárdal, a mozgás és a remek társaság tökéletes kikapcsolódást jelentett mindannyiunk számára.

Reggel elvonatoztunk Fótfürdőre. Az állomásról rögtön a tó partjára sétáltunk, etettük a vadkacsákat, majd bebarangoltuk a Somlyót. Csipkebogyót szedtünk, tobozzal célba dobtunk, fára másztunk, legurultunk a dombról, hóesést varázsoltunk botok és termések segítségével. Pihentünk és falatoztunk napsütötte tisztásokon.
Végül épphogy sikerült elérnünk a vonatot a csomádi állomáson, így a tervezett időre haza is értünk. Következő alkalommal, decemberben, lehetőleg mindenki húzzon Mikulás sapkát, vagy öltözzön valami pirosba, hátha ismét szerencsésen összefutunk a Mikulással, mint tavaly, (vagy legalább egy krampusszal)!

Mikulás a Kéri-erdőben

December 10-én a Bakancsosokkal az iskola előtt találkoztunk. Mivel hatodika csak alig múlt el, sokan viseltek Mikulás sapkát, ahogy előzőleg megbeszéltük.

Túravezetőnk ezúttal a nyolcadikos Tóth Miklós volt. (Reméltük, hogy ezzel a névvel talán előcsalogatja nekünk Télapót.) Eljutottunk a benzinkútig, majd árkon-bokron, dombon, patakon át Vácegresig gyalogoltunk. Közben megmásztunk néhány vadász lest, gyönyörködtünk a táj szépségében. Már majdnem elérkeztünk Egresre, mikor a sűrű bokrok közül egyszer csak felbukkant a jó öreg Mikulás, aki a rénszarvasait kereste. Sajnos olyan hangerővel közeledtünk, hogy talán világgá is futottak előlünk. Télapó megajándékozott bennünket csokoládéval és szaloncukorral, pedig a szarvasok közül egyet sem sikerült visszacsalogatnunk, majd a játszótéren elbúcsúztunk egymástól.

Végül buszra szálltunk, és szerencsésen hazaértünk Kertesre.